a dulimanó természetrajza

Ha nem szeretnék túl egyértelműen fogalmazni, márpedig az ilyesmi most nehezen kívánkozik, azt kell és célszerű mondanom, hogy megvagyok, köszönöm. Jobban definiálni nem lehet ezt a különös hogylétet, amikor két napja nem tudod lehunyni a szemed, amitől már szürke vagy és kocsonyás állagú, és az evés is valamiféle nyűg, ami csak arra jó, hogy megváltoztassa az ízeket a szádban, hogy aztán valami folyékony dolog újra megváltoztassa az ízeket a szádban, és egyszercsak azon kapd magad, hogy elteltél, elnehezedtél, és már nem tudod megkülönböztetni az ízeket. Aztán ki kell menned, hogy rágyújts a sokak által gyűlölt mentolos cigarettádra, amitől kicsit könnyebbé válsz, a harmadik után pedig léggömb leszel, abból a fajtából, amelyik a padlón szerencsétlenkedik, de igyekszik vidáman kinézni, ahogy az egy léggömbtől elvárható. Végül tényleg elég vidáman nézel ki, és elhatározod, hogy mától te is héliummal fogsz működni.