türelmetlen vagyok megint, bár nem tűrhetetlenül. kiugró ablakpárkányok alatt várakozik rám a hőmérséklet-ingadozás, és lehet, hogy holnap megint kesztyűt kell majd húznom, olyan hideg lesz, és nem hagyok ujjlenyomatot a kávéscsészén. apropó, két hete nem ittam kávét, vigyáznom kell, hogy ne tűnjön fel. hogy össze ne ránduljon a szám a keserű íztől. illetlenül közönyös és kifejezéstelen leszek, erőltetetten nyugodt és kedélytelen. megfenyegettem, hogy a lelkére török és úgy érzem, ezt így kell csinálni. és ne hagyjak ujjlenyomatot a csészén, az fontos. az időt években mérő készülék a fejében, mint egy peacemaker, lassú dobbanást idéz elő, ami mint egy lomha hullám, valamikor, hónapok múlva előidéz némi változást a viselkedésében. terveim szerint addigra valóban közönyös leszek és kifejezéstelen, és azt is elfelejtem majd, hogy a lelkére akartam törni.
