és te, és Thad Jarvis, meg a többiek, néha eszembe juttok, és akkor a tolóajtó halkan sziszegve csúszik a sínen, és az üveg mögé kerültök mind, akik nem vagytok üvegböl. emlékszem erre a tudatállapotra, és ha lehet a regressziónak elönyös aspektusa, talán ez most az. valahogy a történések egy vékony rétege felveszi újra azt az útvonalat és azokat az embereket, de ki kell hátrálni és az üvegre figyelni félig süketen, égövörös füllel, valami állandó, valami szilárd, áttetszö és hideg, érinthetetlenül hideg... ha eléggé figyelek, feltünik, hogy honnan jön a meleg, és néha magamhoz húzom, mert érzem, hogy szeret, és te, és Thad Jarvis, és az Elmés, a meg a többiek; néha eszembe juttok, de ott a kórtermi üveg, a sokféle kórházi üveg meg a legjobb barátom, az Orvos, néha a Rezidens.
