a dulimanó természetrajza

MÉG MINDIG ITT VAGY??????

Laló egyszer csak írni kezdett. Tegnap még az A betűt sem tudta rendesen lerajzolni. Aztán másnap hirtelen körbeírta a költözés miatt a lakásban felhalmozódott dobozokat. Ováció és taps. Laló most ötéves, és egy éve már olvas. Az is gyorsan történt, magától tanulta meg.

Az egyik óvónéni szerint ez nem jelent semmit. Az intelligencia nála abban méretik, hogy mennyire tud beilleszkedni a gyemek az ő kemény hierarchikus rendszerébe. Deviánsok közé küldené Lalót, hogy tőle minél messzebb legyen, mert kudarcot vallott a fegyelmezésében. És mert egyszer rászólt a gyerek, hogy epilálnia kellene a lábát.

Az itt látható, felettébb titokzatos és érdekes magánlevelezést nem olvasásra szánom!

Nyújtóztasd ki a fatikus funkcióidat, és ne bőgj.

Mindenképpen közös ebéd. Keresetlen grimaszok.

Fin de siécle. Posztmodern találkozások.

Hanyatt-homlok sartre-i szerelem.

Kioktatólag közlöm, hogy kioktató vagy.

Ezek ketten egymást injekciózzák. Ígéretes kapcsolat. Vastag önérzet.

Színorgia. Asszimmetria. Farsang.

<p>megtaláltam az irónia forráskódját!!!</p>

igazán meglepni csak az álmaim tudnak. a félelemnek jó, a reménynek rossz.

gyomortájékon reszketek az internetes közösségi élet játékszabályaitól. mérhető-e a népszerűség a hozzászólások számában? mérhető-e a stílusérzék a fekete-fehér képek számában? mérhető-e az ízlés a bepostolt linkek számában? bármi legyen is a válasz, már késő. nincs más választás, mint bevenni egy leszoktató tablettát. 25 mg talán elég is lesz.

...amikor a tulajdon óvodás öcsém is azt mondja nekem a képek láttán: "Ott vagy te!"
rájövök, hogy a pofátlanságnak nincsenek határai, csak egy vékony borderline...
 

a body art, a konceptuális tánc, a performansz intimitása elidegenít a testemtől, elidegenít az intimitástól, és undort érzek, ha néznem kell. ha a táncos a te tested, az intimitás a te intimitásod. attól nem kell félned, hogy a közönség felfalja, mert bármit is állítanak, nem értik egészen. képtelenség kiadnod magad, mert csak azt tudod sugározni, amit már mindenki ismer, és azt az érzést, hogy van ott még valami, amit nem. és egyfajta művi, erőltetett titokzatossággal a művészre vonzani figyelmüket.

a performansz csupán a művészi nárcizmust nagyítja drámaivá, és azt a képzetet kelti, hogy nagyon is eredeti és közvetlen. de legtöbbször inkább csak autista.

a cél az, hogy rövid időre 100%-ig kitöltsük valaki tudatát, és emlékei bizonyos törtrészét örökre kibéreljük

...különös ismertetőjegye, hogy védett egyének identitásából próbálja újraépíteni magát, és új külsejét sajátjaként előadni.

                                                 név és cím a szerkesztőségben

egy visszafogott és gátlásos ember számára a dinamikus járás leírhatatlanul felszabadító lehet

reményteli = atomjó

Bocsánat, a sum-mal kellene kezdeni. Kikérdezzük tehát a kitűntetett létezőt. Nos, kedves jelenvaló lét, hányadán állunk az eszközhasználattal? Meg tudjuk még nyomni a delete gombot, vagy használhatatlanná vált, és bejelentkezett a világ? Sajnálattal hallom. Mindenki menjen nyaralni.

Éóéóéó. Nínó. Saláta. Ego. Baromságokat írok, ergo sum.

Error mindenhol. Error mindenki. Nem vagy kiválasztott. Kussolj.

Amíg nem valami Lady Gagát kell bámulnom, amint VHS felvételt fékel, mert be vannak égve a fények, és valami Dr. Alban hangutánzatot hallgatni, amint Dr. Alban-féle hangutánzó szavakat vokálozik rá, addig oké.
American Psycho. Pretty Woman soundtrack, David Bowie, Fame. Dobáljatok meg, de ha már retro, legyen retro. Nemdebár, öcsi?
 

Na ne csináljuk már! Hol van amit a mormota ígér, amit a medve, amit az őshonos állat?

Takarodj kifelé és vigyél magaddal minket is. És mondd meg neki, hogy életben vagyunk.

Az én rögeszmém az, hogy ez mindig lehet jobb.

De rögeszmének mindenképpen jobb.

Még ha tudod is, miért, nem fogod megérteni. Mert magadban bízol, és senki másban nem.

Mert nő, mert férfi, mert ismered, mert nem, mert ez, mert az. Mert rég, mert most, mert ő, mert mások, mert te, és én, mert én, mert én... Most jó, most jó. Most elmész, most elmegyek. Emlékezz arra, amit montdál, amit mondtam.

Majd szóljatok, ha vége. Én nem merek odanézni.

Van valami szívszorító abban, amikor gyönyörű, heteroszexuális férfiaktól kapok szépségápolási tanácsokat.

Igen. Ma. Először.

És rühellem az adrenalint.

sosem beszéltem még erről

én félek a hálóban, hálón, hálótól

árgus vagyok és órákig nem mozdulok innen

dobog a szívem, rosszul vagyok

megnézek néhány

jól megkomponált közösségi lapot

és üldözési mániám lesz minden értelemben

életet akarok, rövidzárlatot!

Gyerekkorom jelentős részét orvosoknál töltöttem, akik szorgalmasan endoszkópiáztak, diagnosztizáltak, diétáztattak, et cetera. A testnevelés-órák kilencven százalékát kispadon, mert nem mozoghattam. Később pedig már elgyengült izmaim és tüdőm miatt nem is tudtam. Hosszú ideig nem érezhettem a só ízét.

Ma újabb betegségemről derült ki, hogy valószínűleg soha nem is létezett.

there are some things that i don't want to translate

vannak dolgok, amiket nem akarok lefordítani

for example, this one

például ezt

Schauspielerpose

Főnixmadarak, drámakirálynők, miért haldokoltok közönség előtt?

A Pszichózistól távolabb kerülnöm nem lehet, mert nálam van a jelszava. Pontos feljegyzéseket vezet arról, hogy kivel mit csinál. Rólam is bekerül néha egy-két feljegyzés, főleg karácsony tájékán.

Ha nem lennék ilyen paranoid és betegesen kíváncsi, már rég eldobtam volna a kulcsokat, de megszállottan olvasom a Pszichózis postáját - hátha egyszercsak nem ír már rólam többet.

Az Arena Tescojában rózsaszín karácsonyfát állítottak szőrös angyalkával. Arra az esetre, ha a karácsonyunk idén nem lenne eléggé szirupos?

???

Aki figyel, az rájöhetett már, hogy nem vagyok emberbarát természet. Aki nem figyel, az valószínűleg bedől annak, hogy a gének meg az évek naivajelmezbe csomagoltak. Lehet, szeretném mindenkiről a legjobbat feltételezni - nem megy. Évek óta már. Szokták mondani, hogy kedves vagyok. Elképzelhető. Azzal a pár emberrel, akit szeretek, nyilván. Volt, hogy azt gondoltam, kedvelek valakit, aztán rá kellett jönnöm, hogy távolról sem - sehogy sem bírtam vele kedves lenni. Néha kénytelen vagyok áthidalni ezeket a problémákat, ilyenkor marad a csend vagy az udvariasság. Nem tudnám eljátszani az ellenkezőjét.

Nem hiszek a mindenre és mindenkire kiterjedő kedvességben, és nem szeretem, ha bárki két mondat után dönteni akar a jelenlétéről. A valódi kedvesség túlmutat az első találkozások udvariasságán, amikor néhány jól eltalált verbális formulával és szimpatikusnak ható esetlen vihogásokkal próbáljuk palástolni, hogy valójában távolságtartóan vicsorgunk és ráncoljuk az orrunkat. Az udvariasság egy filterarc, ami mögött hidegen szemrevételezzük a másikat, mellyel érdektelenségünket palástoljuk, vagy amely mögött csírázni kezd az igazi, személyreszabott kedvesség. De kedvesnek lenni még egyetlen emberrel is nagyon nehéz.

hideg van kint. jobb, ha magamba költözöm.

bár kételkedhetnék a pillanat hűségében, nekem nincs forráskódom ehhez

jövő héten elzáratom a könnycsatornámat

Őt nehéz bárki mással összetéveszteni. Egy Modigliani festmény. Ha a látóteredbe kerül, közelebb érzed magadhoz a plafont, a hideg egyetemi terek barátságosabbá válnak. Széles mosollyal üdvözöltem, és ő is így tett már messziről. Engem is nehéz eltéveszteni; ami a léptek hosszúságát illeti, vetekedhetnék vele, de nem akarok. Visszafogottan megindultam felé. Együttlétünk saját hatványunkra emel bennünket. Csak beszélgettünk. Szemünkben hátak, normális esetben érdektelen hátak. Nem vagyok biztos magamban. Nem is kellene tudnom, kié volt az egyik, hiszen csak kitöltött űrlapok vagyunk egy közösségi oldalon. A Modigliani és én elbúcsúztunk, a háromszög felbomlott. A háromszög, ami nem is létezik, ha gamma = 0.

egyik alkalomal azt hittem, nem jövök vissza. az álmom négy réteg mélyen feküdt, s komoly akadályokba ütköztem, mikor fel akartam ébredni.

1.szint: az álom maga. a lelkem hasadt. az egyik felem kifektetem az úttestre. áthajt rajta egy autó.

2.szint: az ágyban fekszem és kiáltozom. M rámteszi a kezét, hogy megnyugodjak. megnézem az órát. késő van. kelni kell.

3.szint: az ágyban fekszem. arra emlékszem, hogy álmomban kiáltoztam és M vigasztalt. késésben voltunk. meg kell néznem az órát. pár perccel később van. keljünk fel.

4.szint: ébren. elindul a szokásos rutin. furcsán érzem magam és rémlik, hogy nehezen tudtam felébredni. egészen addig gyanútlan vagyok, míg észre nem veszem, hogy az egyik falon van egy oda nem illő ablak. segítség.

5.szint: ébredj. ébredj. ébredj. megnézem az órát, és egy órával korábbi időpontot mutat, mint amire álmomból emlékszem. sötét van. keljünk fel. a verítéktől mindenem ragad. a nap hátralevő részében apró jelekre vadászom, amelyekből kiderülhet, még mindig alszom. minden a megszokott. talán.

azóta sokkal jobban foglalkoztat a kérdés, hogy én álmodom-e a lepkét, vagy ő engem?

a reggel gyönyörű volt, mint a lecsupaszított lágytojások, de a fatikus funkciók felmondták a szolgálatot. reméltem, majd a tojások beszélnek helyettem.

Ma megint nem nőttem. Háromszoros hurrá nekem és a felnőttkornak.

kimerítő válasz

az egész ott kezdődött, amikor hagytam, hogy tükörtojást operáljanak a szívemre, hogy ne kelljen emigrálnom a Holdra. néha elmélázom ezen. a tükörtojás kézzelfogható ötlet volt, de épp elég őrült, a Hold meg úgyis messze van és valószínű, hogy kietlen.

mutatnék valami rémeset, de olyan nehéz válogatni...

háttérben a háttérrel

belehelyezve belehelyezkedve.

most magam mellett fekszem

turkálok a furcsa állagú festékben

ami állítólag az agyam

háttérben a háttérrel

amiből valaki kivágott

time penalty

...állandó pszichés hiperkorrekció, amely azt hivatott szolgálni, hogy a stigmatizált viselkedési formákat elkerüljük, ez a törekvés azonban magával hozza azt, hogy bizonyos esetekben a helyesnek vélt viselkedési mód hiperkorrektté válik, természetellenessé...