egyik alkalomal azt hittem, nem jövök vissza. az álmom négy réteg mélyen feküdt, s komoly akadályokba ütköztem, mikor fel akartam ébredni.
1.szint: az álom maga. a lelkem hasadt. az egyik felem kifektetem az úttestre. áthajt rajta egy autó.
2.szint: az ágyban fekszem és kiáltozom. M rámteszi a kezét, hogy megnyugodjak. megnézem az órát. késő van. kelni kell.
3.szint: az ágyban fekszem. arra emlékszem, hogy álmomban kiáltoztam és M vigasztalt. késésben voltunk. meg kell néznem az órát. pár perccel később van. keljünk fel.
4.szint: ébren. elindul a szokásos rutin. furcsán érzem magam és rémlik, hogy nehezen tudtam felébredni. egészen addig gyanútlan vagyok, míg észre nem veszem, hogy az egyik falon van egy oda nem illő ablak. segítség.
5.szint: ébredj. ébredj. ébredj. megnézem az órát, és egy órával korábbi időpontot mutat, mint amire álmomból emlékszem. sötét van. keljünk fel. a verítéktől mindenem ragad. a nap hátralevő részében apró jelekre vadászom, amelyekből kiderülhet, még mindig alszom. minden a megszokott. talán.
azóta sokkal jobban foglalkoztat a kérdés, hogy én álmodom-e a lepkét, vagy ő engem?
