a dulimanó természetrajza

furcsa volt egy évig azért növeszteni a hajam, hogy egy versenyen levágják, befessék. mostmár az arcom Björköt csak nyomokban tartalmaz, de 180 centimen cipelem Skandináviát.

kiflihúsevő óriás

munkatársaink a tegnapi nap folyamán megint észlelték a PB29A jelű barna törpét

a mágnes sértetlenül megérkezett a CERN-be...

minden szerelés alatt van. az LHC-ben a kékre festett mágnesek. várunk. az ütközést csókkal képzelem el. atomilag-szubatomilag.

"Nem vagyok hajlandó tudomást venni rólad"

szeptember óta axolotl vagyok. azaz van egy axolotlom, akinek nincs neve, mert én vagyok az.

Cortázar belépett az Akváriumba/dulimanó belépett az állatkereskedésbe. utóbbi gyanútlanul. ha lírai akarok lenni, azon nyomban foglyul ejtett, és ott is maradtam a vízben, őbenne, de az az igazság, hogy én vittem haza őt. vagy ő vitt haza engem, de a kereskedésből úgy távoztunk, hogy ő a kezemben, én a lábamon...

az axolotl gyémánt alakú feje tényleg olyan emberi, mint én, az axolotl.

kiesett a csönd a fülemből egészben. egy opálos kis golyó. megpróbáltam lenyelni, amikor megállt a villamos, a csend kigurult, és a villamos elgázolta. apró cseppekben, fémes sikítások kánonjával kísérve robbant szét. most három ajtóval takarózom, és egy székkel, és próbálom lenyelni a következő golyót.

az utóbbi hónapok tanúsága szerint Lloyd minden barátnőjének egy nyulat ad búcsúajándékul

kicsit talán hosszabb útra kéne vállalkoznom, aminek a végén R sugarú körben N darabban az életemért fogok nyivákolni, mire legalább ilyen hosszú kényszeralvásra ítélnek, és akkor lucid módon kitakarítok mindent, és nem lesz többé sem Szörnyeteg Lajos, sem Pogácsafej, sem rágó általi halál

Egyformán viszolygunk a hangunktól, ami, mintha vattát nyeltünk volna; csak az által hallatik meg, aki az átlagnál kevésbé süket.

ALICE looks at collisions of lead ions

mit keresel?

száznyolcvankilenc száraz zsömle óta... az száznyolcvankilenc nap... száznyolcvankilenc pillangó nem tudott kikelni, mert a kertészetben folyamatosan zuhog.

Ami történt, nem sok. Lássuk, mi van kivel.

A Hu-li, a róka néha elfogyaszt egy-két mesebeli állatot. Aztán sírva fakad, mint múltkor, mikor megnézte Az utolsó egyszarvút, ami egy animációs film. Azt éppen a szerelmével nézte meg, aki már nincs. A Hu-li gyakran eszik szép dolgokat, de mindig megsiratja őket. Persze ettől eltekintve nagyon veszélyes, hiszen róka. Tehát ravasz.

Alice annyira nincs jól, mert most éppen 180 cm magas, ami egy picit megint több, mint ami kényelmes lenne. Tehát szorong.

Zhora még mindig Japánban boldogul, és halvány emlékei vannak egy illetőről, amitől mindig spleen lesz úrrá rajta, naponta ötször. Memóriája valahol elveszett a könyvvel, amiben megírták. Tehát feledékeny.

A Kerekerdő közepén Vacskamati terhelő fényképeket talált Bandikáról, amint Korn-os pólóban füvezik, és szőke. Vacskamati tehát vigyorog.

Egy-két-három feed most örülni fog. Nem mondhatnám, hogy mostanában megöl az unalom, sőt még csak meg sem környékez, pedig lenne mire szánni azt az időt. Ennyi kiesett közlés pótlása megkövetelne némi narratív struktúrát, de nem érek rá. Most kiszedem a macska fejét a táskámból, és továbbállok. Majdjövökegyszercsak.

megérkezett a százszínű, száznevű lény, és macskul, macskállik egész nap. macskául.

állatállomány van a fejemben, és nem tudom kiírni magamból

Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval úgy, ahogy szokott.

– Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.

Mikkamakka elég komor képet vágott.

– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.

– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.

– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.

– Ez az, ez az, emlékszem – kiáltott Vacskamati.

– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.

                                            Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

"...már eddig is nyilvánvaló volt, de barátai megerősítették, hogy Evelin, a helyi vérőz arra a nonszenzusra jutott magával, hogy a kutatók, kiemelten T. Sz. részletes leleplező tanulmánya után is a végletekig kitartóan hazudik. Továbbra is félrebillent fejjel bámul merőn, és próbálja elhitetni a gyerekekkel, s eképp önmagával is, hogy ez nem támadó pozíció, hanem bambisága megrendíthetetlen bizonyítéka." - részlet Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl Az őzek valódi természete című nagy visszhangot keltő cikkéből

"Ez az Evelin már az iskolában is gyagyás volt" - Ló Szerafin

"Mr. Aromo remekbe szabott cikke a leleplező riport műfaj csúcspontját képviseli" - The New York Times

"Fogalmam sincs kicsoda ez a Ló Szerafin, már akkor sem ismertem, mikor osztálytársak voltunk" - Evelin

"Evelin egy Nagy, Egyetemes, Világméretű Csaló!" - Vacskamati, korábbi Nagy, Egyetemes, Világméretű Csaló

"Nem értem, miért foglalkozik vele a sajtó, hisz meg sem érdemli" - Mikkamakka

"Megtiszteltetésnek veszem, hogy szövegtan órai hasonlatom igazságtartalmát élő állaton bemutató cikkében Aromo úr forrásként jelölt meg" - T. Szilárd egyetemi tanár

"A fiktív elem sohasem a dolgokban van, nem is az emberekben, hanem a közöttük levő képtelen valószerűségben: találkozások, a közelsége annak, ami a legtávolabbi, elmaszkírozott megjelenése a helynek, ahol vagyunk. A fikció nem abban áll, hogy láthatóvá tesszük a láthatatlant, hanem láthatóvá tesszük, hogy mi módon láthatatlan a látható láthatatlanja. Innen ered mélyreható rokonsága a térrel, amely – így értve – ugyanaz a fikció szempontjából, mint a tagadás a reflexió szempontjából (jóllehet a dialektikus tagadás az idő elbeszéléséhez kötött). (…) Így keresztezi egymást a reflexivitás türelme, amely mindig kifelé fordul, és a fikció, amely kioltódik az ürességben, ahol feloldja formáit; kereszteződnek, hogy konklúzió és képiség nélküli diskurzust hozzanak létre, olyan diskurzust, amelyben nincs igazság, nincs színház, nincs bizonyíték, nincs maszk, nincs állítás, szabad, mert nincs alávetve semmilyen középpontnak, hazátlanságában felszabadult, olyan diskurzus, amely megalkotja saját terét: a kívülisége, amelyhez, amelyen kívül beszél. Ez a diskurzus kitár, utat nyit, akár egy kommentár, a kívüliség beszédeként, befogadva szavaiba a kívülit, amelyhez szól: elismétli azt, ami odakint szüntelen morajlik" - Michel Foucault

"De hát én nem is... én nem tudom, miről van szó... szerintem valójában ti vagytok az őzek, én meg egy fa vagyok, egyébként is, sohasem történt meg semmi sem, és ha igazat mondok, miért nem?" - Evelin

Mikkamakka és Vacskamati holnaptól elmacskásodnak. Fülig.

Kalitka legyek, vagy váza?

Az első képen egy manökenre hasonlítok. Mindenki fel akarja ajánlani a vérét, a kajáját, a cévitaminját, az orvosát. A körmeim puhák, és szédülök, de kétségtelenül menő vagyok, és boldog. Kivéve, amikor leesnek rólam a ruháim. Akkor kicsit boldogtalan vagyok.

A második képen egy egészséges nőre hasonlítok. Oldalt kicsit bevág az öv, de a fenekem jó. A fiúk tovább beszélgetnek velem, a lányok szívesebben visznek el magukkal vásárolni. Eszem, mert jól vagyok, de boldogtalan vagyok, mert eszem. Mások szerint remekül nézek ki, csak én nem értem a dolgot.

"Leci n'est pas un plagiat."

- szólt Madmoiselle Pastiche,

és műfajához illő munka után nézett.

Fénymásolóművész lett.

Tsuchiya Anna, orosz-amerikai-japán modell és énekesnő, aki kb. félévente változtatja a külsejét.

Szeretem a pocsék zenéjét, és mind a 42 kilóját.

idő, tér és energia

hol vagytok?

a sötétkék az új fekete

Alias 1/4 Ladytron.  

Mert középiskola óta meghatározó.

Alias La Roux. Early 90's decor.

Mert fagyihajú, és nagyon bírom.

Szeretem őket, mert van stílusuk. A sorozat Madmoiselle Coco-val kezdődik.

Mert cuki, és törékeny, és szép, és francia.

Menj haza szépen, látszik, hogy tudod, hogy meg vagy bolondulva.

ha egy-egy rövidebb időszakra kilátok ebből a mesterséges egykedvűségből, a régi fejemmel rögtön bajba kerülök. vagy azért, mert keresi a bajt, vagy azért, mert vonzza a bajt, vagy azért, mert képzeli a bajt, és nincs is igazából baj, de akkor viszont tényleg baj van. mindenképpen irgalmatlan analízis van készülőben.

fura, hogy az összes filmes (inkább filmszakosnak mondanám) ismerősöm vagy Cronenbergről, vagy a japán filmekről ír szakdolgozatot.

http://web.zone.ee/aurin/proza/JCatavolitars.html

ki kell ábrándítsalak, a "deviszont" használata nem helytelen

hátborzongató ez a fej még mindig, de az ott az én hajam:)

groteszk

<username: angel_

[login]

<polarity_exchange

[run setup]

"...and i offered her all the right shoulders of the world..."

                                         [Enter]

Ravasz az, aki titokban előre tájékozódik, majd jól elhelyezett kérdéseket tesz fel.

Nem tudom, mit eszem ezen a nőn. A Resident Evil Degeneration premierjén viselt ruháját biztos.

(2008. október 18.)

destruction, nonfiction, distraction

every text is intertext

...főleg, ha parókában érkezik, és éjjel, amikor gyanútlanul szövögetem az álmaimat, és elégedetten gyakorlom felettük időnként korlátlan hatalmam. Ám átlag hetente egyszer Pogácsafej, az ő fekete, sapkaszerű parókájában bekerít, oldalról közelít, parádézik, dokumentálja, szemeteli magát, bele a tudattalanomba. Ez a kreatúra egy mutáns, két lábon járó, fintorgó pogácsa, ami, valóban, kissé erőlködve, mintegy  szükségtelenül emberi hajat visel a furcsa amorf fején. Kétségtelenül bizarr látványt nyújt emiatt, és valószínűleg rettentően frusztrálja, hogy mindig le akar esni. Én pedig nem tudom, mit szeretnék tőle jobban: hogy levegye végre azt az ostoba jelmezt, vagy hogy soha többé színét se lássam, mert egyébként is, ki ő, és mit keres a szobámban, éjjel, meg úgy egyáltalán.

Nem fog elérni Párizsig, de nagyon francia lesz.

Adieu, moi, mannequin!