"...már eddig is nyilvánvaló volt, de barátai megerősítették, hogy Evelin, a helyi vérőz arra a nonszenzusra jutott magával, hogy a kutatók, kiemelten T. Sz. részletes leleplező tanulmánya után is a végletekig kitartóan hazudik. Továbbra is félrebillent fejjel bámul merőn, és próbálja elhitetni a gyerekekkel, s eképp önmagával is, hogy ez nem támadó pozíció, hanem bambisága megrendíthetetlen bizonyítéka." - részlet Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl Az őzek valódi természete című nagy visszhangot keltő cikkéből
"Ez az Evelin már az iskolában is gyagyás volt" - Ló Szerafin
"Mr. Aromo remekbe szabott cikke a leleplező riport műfaj csúcspontját képviseli" - The New York Times
"Fogalmam sincs kicsoda ez a Ló Szerafin, már akkor sem ismertem, mikor osztálytársak voltunk" - Evelin
"Evelin egy Nagy, Egyetemes, Világméretű Csaló!" - Vacskamati, korábbi Nagy, Egyetemes, Világméretű Csaló
"Nem értem, miért foglalkozik vele a sajtó, hisz meg sem érdemli" - Mikkamakka
"Megtiszteltetésnek veszem, hogy szövegtan órai hasonlatom igazságtartalmát élő állaton bemutató cikkében Aromo úr forrásként jelölt meg" - T. Szilárd egyetemi tanár
"A fiktív elem sohasem a dolgokban van, nem is az emberekben, hanem a közöttük levő képtelen valószerűségben: találkozások, a közelsége annak, ami a legtávolabbi, elmaszkírozott megjelenése a helynek, ahol vagyunk. A fikció nem abban áll, hogy láthatóvá tesszük a láthatatlant, hanem láthatóvá tesszük, hogy mi módon láthatatlan a látható láthatatlanja. Innen ered mélyreható rokonsága a térrel, amely – így értve – ugyanaz a fikció szempontjából, mint a tagadás a reflexió szempontjából (jóllehet a dialektikus tagadás az idő elbeszéléséhez kötött). (…) Így keresztezi egymást a reflexivitás türelme, amely mindig kifelé fordul, és a fikció, amely kioltódik az ürességben, ahol feloldja formáit; kereszteződnek, hogy konklúzió és képiség nélküli diskurzust hozzanak létre, olyan diskurzust, amelyben nincs igazság, nincs színház, nincs bizonyíték, nincs maszk, nincs állítás, szabad, mert nincs alávetve semmilyen középpontnak, hazátlanságában felszabadult, olyan diskurzus, amely megalkotja saját terét: a kívülisége, amelyhez, amelyen kívül beszél. Ez a diskurzus kitár, utat nyit, akár egy kommentár, a kívüliség beszédeként, befogadva szavaiba a kívülit, amelyhez szól: elismétli azt, ami odakint szüntelen morajlik" - Michel Foucault
"De hát én nem is... én nem tudom, miről van szó... szerintem valójában ti vagytok az őzek, én meg egy fa vagyok, egyébként is, sohasem történt meg semmi sem, és ha igazat mondok, miért nem?" - Evelin
