...főleg, ha parókában érkezik, és éjjel, amikor gyanútlanul szövögetem az álmaimat, és elégedetten gyakorlom felettük időnként korlátlan hatalmam. Ám átlag hetente egyszer Pogácsafej, az ő fekete, sapkaszerű parókájában bekerít, oldalról közelít, parádézik, dokumentálja, szemeteli magát, bele a tudattalanomba. Ez a kreatúra egy mutáns, két lábon járó, fintorgó pogácsa, ami, valóban, kissé erőlködve, mintegy szükségtelenül emberi hajat visel a furcsa amorf fején. Kétségtelenül bizarr látványt nyújt emiatt, és valószínűleg rettentően frusztrálja, hogy mindig le akar esni. Én pedig nem tudom, mit szeretnék tőle jobban: hogy levegye végre azt az ostoba jelmezt, vagy hogy soha többé színét se lássam, mert egyébként is, ki ő, és mit keres a szobámban, éjjel, meg úgy egyáltalán.
