Szervusz! Örülök, hogy látlak. Ezt az IP-címet senkivel össze nem téveszthetem, már kívülről tudom, amilyen gyakran ott van a listán, olyan barátságos. Mindig, amikor meglátom a rendszerben, elmosolyodom. Köszönöm a kommentet, nem állítom élesre, mert nem hiszem, hogy örülnél neki. Miért vagy olyan bosszús? Látom, a hosszú hónapok óta semmit nem változtál. Még midig forrófejű vagy, és csak reagálsz, mindig csak vadon reagálsz, és azonnal magadra öltesz bizonyos ingeket. Talán mert tényleg a tieid. A lelkiismereted vagy a rögeszméd azonnal csapdába terel téged. Az elegancia még mindig nem az erősséged, és az irónia fogalmát sem ártana átgondolnod. Az okokat most ne firtassuk, de a leveledre reagálva: szintúgy. Szép, hosszú levél volt, és ígérem, elteszem emlékbe. Reszketett a dühös rajtakapottságtól, és a paranoia kocsonyás bevonatától, ahogy várható volt, csípésre nagykést rántottál, de akkor is, szép ez a levél, illik hozzád. És mindig, amikor meglátom a címet a rendszerben, akkor tudni fogom, hogy ez olyan, mintha köszönnél nekem, és akkor mosolyogni fogok, és visszaköszönök, ahogy mindig, amikor elmegyünk egymás mellett a Szabadság-hídon, és szikrázón süt a nap, és mi nem tudunk tőle felfelé nézni. És gondold át mégegyszer a szavaim értelmét, mert bár mindig nagyon figyelsz, mégsem figyelsz igazán.
Mégegyszer köszönöm neked, hogy meglátogattál, és csak remélni tudom, hogy eljön az idő, amikor már nem süt a szemedbe a nap, és rájössz.
