Hamarosan, kissé megkésve jön a Philip Glass poszt, hamár a Ligetit ki kellett hagynom a Művészetek Palotájában. Szóval erről majd bővebben. Utána vidáman vacsoráztunk a KFC-ben, amiről viszont nem fogok többet mesélni, mert kit érdekel.
Borzasztóan fel lehet idegesíteni azzal, ha valaki evés közben egyfolytában nyomatja, hogy amit eszik, milyen egészséges, mennyi vitamin van benne, és kóstoljam már meg én is. Meg amikor közben nyammog, hogy hmmmm, nyaminyami, de finom. Pont ettől megy el az étvágyam.
Olivia Lufkin - The Lost Lolli. Nem is rossz, ahhoz képest, hogy a zenekar félig japán.
Valahogy majd beágyazok egy videót.
UPDATE: sikerült. Spiderspins és az ő zavarba ejtő refrénje... kéretik figyelmezni:}
Piros kötött garbó van rajtam. Tudom, nyár van.
