- Kórházszagod van – mondta, pajzsként használva a köztünk sorakozó, igen fejlett polcrendszert. Annak mélyéről hunyorgott elő tompán, és tompa volt a hangja is, kissé fátyolos, nehézkes, és csakúgy grimaszolt egyet, mert bizonyos időközönként beiktat egy ilyesfélét, talán unalomból, talán pillanatnyi hangulatát közlendő. De az is lehet, hogy csak egyszerű szokás. Azért megjelent arcán a feszült, szokásos vigyor, ami abból állt, hogy fogait elővillantva széthúzta ajkait, és kidüllesztette nem elhanyagolható méretű szemeit, amiket általában két héja jótékony takarásában tart háromnegyed részig.
Nagyjából hitelesen utánozva az eredetit, jeleztem, hogy én is. Mármint, hogy szintén. Akármit is jelentsen éppen ez a gesztus. De az is lehet, hogy csak egyszerű szokás. A köszönőszöveget válaszra sem méltattam. Most mit mondjak?
„Neked is.”
Néha rájön, hogy kórházszagot érez. Néha éppen ott vagyok. Én is érezni szoktam. Szürkészöld és sárgásfehér.
Bemásztam egy tágasabb polc tetejébe. Onnan éppen ráláttam. Beszélgettünk. Hébe-hóba. Néha félúton elenyészett a hangja. Jobban kellett figyelnem. Át akartam mászni egy közelebbire, de meggondoltam magam. Jobb híján figyeltem.
- Elnyomja a kórházét – felelte.
Néhány hét után már folyamatosan füstölt. Ki sem látszott belőle. Közelebb kellett mennem, hogy lássam, és halljam, amit mond. Választottam egy másik polcot. Kényelmesebbet. Egész jó helynek bizonyult. Nem volt olyan lehasznált. Kitámasztottam a hátam, és figyeltem. Egy idő után megint kezdett elhalni a hangja. Megrémültem, de nem mentem közelebb, nem, mert azt viszont hallottam, ott bent, az agyamban csengeni, amit mondani szokott, ami megálljt parancsol még a legelszántabb lépteknek is a polcok lábánál: „Kórházszagod van”.
- Cigiszagod van – mondom.
- Neked is – vigyorogsz, és lesütöd a szemed, neked mindegy, hova ülök, de maradok a helyemen, köszi, ez egész jó kis hely, innen még látlak is, és te vállat vonsz, kinyújtózol, mintha korábban nem fértél volna el, és rájössz, hogy van tér.
Ismerős illat kúszik a szobába. Szürkészöld és sárgásfehér.
Gyorsan rágyújtasz.
Inkább én is.
